Hagyom

Nem elemezem most tovább a tarot. Amúgy is, most hogy azon dolgozom, hogy passzívvá váljak. Nem jó, ha nagyon belemegyek valaminek a részletezésébe. Mert megint eltérítene és mindent kezdhetnék előről.

A lényeg, hogy így anyukaként szinte semmi, de tényleg semmi idő nem jut magamra. Aztán rájöttem, hogy bele sem kezdek most nagy volumenű dolgokba, mert amúgy sem, de most meg pláne nem tudom véghez vinni őket. Nehéz nyugton maradnom.

Hajnalban keltett a gyerekem és visszaaludva újra éber álomba kerültem. Dühös lettem. Mi a jó francot csináljak én ott? Miért történik ez velem? Úgy gondolom, hogy bár lehetne ilyenkor szórakozni, mert jó muri. De szerintem más dolgom van ezzel. De ez is olyan nehéz. Az emberrel megtörténik, mint a testelhagyás. Aztán csak lesek, mint a moziba, mert fogalmam sincs mire jók ezek a dolgok. Úgy gondolom csak arra használni ezeket a képességeimet, hogy kiéljem magam ezeken a síkokon, elég kisstílű dolog. Persze segítséget nem kapok. Lehet, hogy kérnem kellene. Mondjuk a tizenakárhány év alatt még nem kértem ebben segítséget. Lehet, hogy ez volt a baj? Na, majd ma éjjel. Korán lefekszem, mert a gyermekem már amúgy is 19 óra fele beszunyál, és kérek álomon keresztül ebben segítséget. Amúgy már azt hittem elmúlt ez a dolog felettem. Mert a várandóságom alatt könyörögtem, hogy ne történjen meg velem ez/ezek. Aztán csak most lassan 2 év távlatában újra éber vagyok álmomban, éberebb, mint valaha. Olvastam pár dolgot ezekről, de úgy tűnt nekem, mindenki csak találgat. Gőzük sincs, hogy miért vannak ezek a tudatállapot változások. Meg azt is észrevettem, hogy ezeket a képességeket sokszor önző célokra használják fel. Nem szép dolog, szerintem. Nem játszótér. Vagy mégis? Belül azt érzem, hogy ez szentség és nem szabad öncélúan felhasználni. De ez már olyan ismeretlen terület nekünk itt embereknek, hogy igazából talán csak a buddhizmus, hinduizmus tudhat róla komolyan dolgokat. Mondjuk anno. kérdeztem erről a vipassana mestert a táborban és azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele, csak meditáljak és tartsam a célt a szemem előtt (megvilágosodás), mert szerintük ez a lényeg és nem a különböző létszinteken való "önkielégítés". Mitudomén. Talán annyit, hogy aki mélyebben és hosszabb ídőn keresztül foglalkozik a meditációval az jóval többet tud ezekeről, jobban beavatják, mint egy kezdőt. Értem én, hogy meg akarnak óvni a saját nagyravágyásomtól és belecsábulásomtól, de azért elég frusztráló, ha az emberrel nem akartlagosan történnek meg ezek a dolgok. Akaratlakosan meg nem akarom. Lehet, hogy tényleg ott akkor kellene feltennem a kérdéseimet, aztán vagy válaszol valaki/valami vagy sem. Na, majd legközelebb!

Szóval azon gondolkoztam, - mert tanítom azt mondta, hogy ha szeretném megtudni mit szeretnék csinálni az életemben, akkor gondoljak arra, mit szeretek a legjobban és ingyen is csinálnám - meg kell találnom azt, hogy mire vagyok hivatott az életemben. De egyenlőre gőzöm sincs. A gyerek nevelés minden energiámat felemészti és most tényleg szívem szerintem semmit sem csinálnék. Remélem a gyerekem amikor kicsit nagyobbacska lesz előbújuk belőlem a lelkesedésem és kíváncsiságom. Nagyon remélem, mert előtte nagyon élveztem az életemet. Millió dologgal foglalkoztam. Persze most jó ez az inkubált állapot, kellett is. Csak a jövő felől kicsit aggódom. De mit is szeretek nagyon, vagy miket? Nem is tudom. Szeretek főzni, énekelni, rajzolni/kreatívkodni, tanítani másokat mindenfélére (pedagógiai vonal). Régen annyi ötletem volt. nem tudom hova tűnt ez a képességem.

Az biztos, hogy a jobb agyféltekés rajzolást meg fogom tanulni és NLP tanfolyamra is szeretnék elmenni.

Valami 4 vagy 6 órás munka kellene, de ez itt Magyarország, itt nem túl népszerűek ezek a munkaidők. Pedig hány nő/anya kapva-kapna érte! És milyen klasszul tudnának dolgozni, ha lenne más időeltöltásük ahonnan táplákozhatnak. De ez a rohadt világ kiszipolyozza az embereket. Tudom, hogy régen sem volt más. Csak dühítő. Olyan rövid az élet és mi nekünk a végére meg lóg a belünk. Erre mondaná a tanítom, hogy csak önmegváltás van és azt is mondaná, hogy én vagyok a sorsom kovács , ne nyavajogjak. Lássak munkához és megalább képzeljem el, amit szeretnék.